...A VÉDETT ÉPÜLETEINKRŐL
Talán köztudott, hogy közel egy évtizede védi az Önkormányzatunk azokat az építményeket, amelyek meghatározzák a történelmi városrészeink karakterét, amelyek a város építészetileg hangsúlyos pontjain állnak, és amelyek helytörténeti szempontból fontosak. Figyelnünk kell arra, hogy miként alakul ezeknek a sorsa, mi történt velük eddig, s a tulajdonosaik hogyan fogják ezeket fejleszteni, illetőleg rekonstruálni?
A helyi védelemről szóló önkormányzati rendeletünk szerint "a védett épületeket csak az eredeti tömegformájukhoz, szerkezetükhöz, homlokzatképzésükhöz igazodva, a városképi, utcaképi szerepük megőrzésével szabad bővíteni." Sok szép felújított "fürdőtelepi" villa bizonyítja, hogy a tulajdonosaik is fontosnak, az épület - valamint a rendeltetése - értékét növelőnek tartják a régi formák megőrzését, illetőleg helyreállítását. A szépen rekonstruált épületek közé sorolhatjuk a Vasútállomás felvételi épületét, az egykori Sió Szállodát és a napjainkban megújuló ikertársát, a volt Hullám Szállodát is. Folyik az Erkel utcai volt MTH-üdülő épületegyüttesének gondosan megtervezett rekonstrukciója is. Előkészületben van a Granárium újabb átépítése és - viszonylag jelentős - bővítése, valamint - mint köztudott - a Víztorony korunknak megfelelő rekonstrukciója is. Kérdéses azonban még, hogy mi lesz a Batthyány utcai romos volt Fürdő Kaszinóval; a Vasútállomással szemközt álló, elszomorítóan kinéző régi postaépülettel; dr. Révész Géza szülőházával (a Csülök Vendéglővel); a volt Tengerszem üdülő együttes 11.számú - Bauhaus-stílusú - panziójával (s a megőrzött, jellegzetes korabeli bútorzatával); valamint a Hajóállomás régi épületével?

...A VÁROS
SZÍNEIRŐL
Számomra két értelme van a "város színei"-nek. Egyrészt jelenti az épített környezet tárgyainak színét, valamint azok összhatását, másrészt pedig jelenti a várost, mint települést jelképező színeket.
Az épített környezetünk színezését - több szempontból is - nagyon fontosnak tartom. Még emlékszem azokra az évtizedekre, amikor - részben az építészetet uraló akkori szemlélet, részben pedig a mainál szűkösebb műszaki lehetőségek miatt - csak nagyon félve nyúltak az építők a színekhez. Ma már nagyon sok szépen színezett, egymással is összhangban lévő épületet láthatunk a városunkban. Tapasztalhatjuk, hogy több jó színérzékű építésztervező, valamint építtető él Siófokon. A jól kiválasztott színek jelentősen javíthatják egy-egy épület megjelenését. A hozzáértés vagy igénytelenség nélkül, valamint az adott épület összképével nem törődve végzett színezések viszont tönkretehetik a legszebben megformázott építményt is. Az épületek színezésével a Helyi Építési Szabályzatunk is foglalkozik. A rendelkezései között szerepel, hogy "a településközpontban ... a homlokzatokon a világos színeknek kell uralkodniuk, a sötét színek csak kiegészítők lehetnek", valamint az, hogy "a homlokzatok egységét részleges átalakítással vagy átfestéssel megbontani nem szabad". (A sötét színek korlátozásának talán csak a Sió Áruház - pár évvel korábban készült - színezése nem felel meg. A kék színnel egyébként is nagyon nehéz bánni.)
A város (leglátványosabban a városi buszokon látható) sárga-zöld-kék színei az 1991-ben elfogadott mai városcímerből erednek. A címerünk színeit (amelynek az újraszületésénél én is bábáskodtam) részben a régebbi címerből vettük, részben a címertan szabályai szerint alakítottuk ki. A címerünk négy színe a sárga (illetőleg címertani szempontból: arany), a zöld, a kék és a fehér (illetőleg címertani szempontból: ezüst). Ez utóbbi lett a hivatalos zászlónk alapszíne, az előző három pedig - utólag külön értelmet is kapva - a város színeivé vált. A sárga a napfényt, a zöld a környező tájat, a kék pedig a Balatont jelképezi. A buszok mellett újabban különböző közterületi tárgyakon is megjelentek, de - sajnos - kevésbé ügyes elrendezésben. Jó gondolatnak tartom a városi színek alkalmazását, de mindig összhangba kell azokat hozni a környezetükkel, valamint a színezendő tárgy formájával és rendeltetésével, továbbá el kell találni az arányukat (a három szín színtani értéke ugyanis egymástól eltérő, s ezért nem mindig szerencsés azokat például egyszerű hármas felosztással alkalmazni).
   Tóth Lajos városi főépítész